Mézfogyasztás és ÁFA

Olvastam egy cikket a kormány mézfogyasztás növelésének tervéről.  Meg átnéztem ismét a Magyar Méhészeti Nemzeti Program 2016-2019 című, a Földművelődési Minisztérium által jegyzett dokumentumot.  Egyből megindult meg beindult az agyam…

„Nagy István a hazai méhészet legnagyobb problémájának azt tartja, hogy a termelők a mézük jelentős részét nagy tételben, alapanyagként értékesítik, holott a palackos eladás sokkal több bevételt jelentene számukra.” – áll a cikkben.

–          Minden piacon van méhész. Mégis hogy lehetne több mézet eladnia? Marketingeljenek a méhészek? Házaljanak? Bár sokan próbálkoznak ilyesmivel, kevés eredménnyel. Sok tonna megtermelt mézet egy méhésznek nem lehet palackozva eladni!  A méhészek általában csak jó értelemben vett mezőgazdasági munkások és nem vállalkozók. Meg persze itt is vannak gyorsan meggazdagodni akaró ügyeskedő pancserek. Mint bárhol a mezőgazdasági, ipari vagy szolgáltató ágazatban.

„Gátolja a fogyasztás növekedését, hogy bár Magyarország méznagyhatalom, a mézzel kapcsolatos ismeretek hiányosak.” – további idézet a cikkből.

–          Ez teljesen igaz! A hazai mézek 70-80%-a külföldön landol, kb 30 millió kg a magyar méztermelés évente és 7 millió kg a magyar mézfogyasztás, a külföldről bejött mézekkel együtt. A Mézbarlangban jelentős szerepet vállalunk  az ismeretek terjesztésében. Sok ingyenes ismertetőt készítünk, sokan telefonálnak ügyfélszolgálatunkra tanácsokat kérve és sokan megismernek olyan mézeket és méhtermékeket, amiről nálunk hallottak először.

„Különböző akciókkal igyekeznek felhívni az emberek figyelmét például arra, hogy nemcsak akácméz, hanem számos más fajta is létezik, a méz nemcsak folyékony, hanem krémes is lehet, és ez nem azért van, mert hamis.” – ezt is a cikkből ollóztam ki.

–          Az, hogy azt terjesztjük, hogy nem csak akácméz van, nem elég! Az egészségügyi hatásokról senki sem beszél. Azon kívül, hogy a méz „egészséges”. Nem beszélve az egyéb méhtermékekről. Az egész 24 oldalas Magyar Méhészeti Nemzeti Programban egy szót sem ejtenek a propoliszról, a virágporról, a méhpempőről meg a méhkenyérről! A tévhitekről meg szintén oldalakat lehetne írni. A könyvemben mindezek (is) benne vannak, de a blogban is fogok írni néhány elrémisztő eset kapcsán.

„Áfacsökkentéssel lehetne mérsékelni a méz fogyasztói árát, de e lépés jelenleg az alapvető élelmiszereket érinti – állapította meg Nagy István. Szerinte a mézre akkor kerülhet sor, ha megengedi a gazdaság teljesítőképessége.” – így az idézet.

–          Számoljunk egy kicsit. Az elfogyasztott 7 millió kg méz felét  (de inkább kétharmadát) biztosan a termelőktől közvetlenül veszik a fogyasztók. Ha a felét számoljuk, a maradék 3,5 millió kg méznek a 27%-os Áfája kb 1,5-2 milliárd Ft. Ha olyan nagyon támogatnák a mézfogyasztást, akkor 5% Áfát számolva  1-1,5 milliárd adóbevétel kiesésről beszélünk. Csak az olimpiai pályázat tanácsadói (!) költsége volt 7,25 milliárd!!!!!!!  Akkor miről beszélünk? Erre megvan az ország teljesítőképessége?

„Az államtitkár szerint a vásárlók helyzetét könnyítené, ha a termelők mézeiket nem egy ember majdnem másfél éves átlagos mézfogyasztását biztosító egy kilogrammos, hanem 20-25 dekagrammos kiszerelésben hoznák forgalomba.” – idézem az utolsó aranyköpést.

–          Ez aranyköpés a javából! A termelők is biztos dobtak egy hátast ettől az ötlettől. Volt már az államtitkár úr piacon vagy boltban és mézet is látott? Egyrészt mindenhol van kisebb kiszerelés is. Másrészt meg nem az a baj, hogy aki eszik, az kevés mézet eszik, hanem hogy sokan egyáltalán nem esznek. Aki eszik, annak meg sem kottyan az egy kg méz, főként a családi asztalon. Aki meg nem eszik, annak az 50 grammos  (0,05 kg) kiszerelés is sok!

Hát most erről ennyit.

A cikket –> itt olvashatod el. <–
A Magyar Nemzeti Méhészeti Program 2016-19 dokumentumot –> itt tanulmányozhatod. <–

Hátha neked is beindul az agyad…

Szívesen veszem véleményed és/ vagy oszd meg ezt a bejegyzést, ha tetszett!

Folyt. köv.